Szóval tévhitek és igazságok az újszülött csecsemők első napjairól:
- Hazugság az, hogy ha az embernek gyereke születik eszébe jut rengeteg mondóka és gyerekdal. Persze dallamfoszlányok, meg „hovámésztekisnyulacskaingyombingyomtáliber” beugranak, de egyébként meg a mi gyermekeink (legalábbis ha én altatom őket) leginkább a „Már minálunk babám” kezdetű opusra tudnak leginkább elaludni. A vicces az, hogy már mindenféle gyümölcsöt ki kellett találnom, hogy el ne unjam magam (pl. „Nem szedik a maraguját fedeles kosárba…”).
- Igaz, hogy a terhesség alatt felszedett kilók nagy része a szüléssel hussss, eltűnik. Én 20 kilót cipeltem be magammal a kórházba és a szülés után egy héttel 16 kilóval voltam kevesebb. Mondjuk a 2 gyerek összesen
- Tévhit, hogy az újszülöttek csak esznek és alszanak. Nos a mi gyermekeink igenis sírnak, üvöltenek, sőt néha ez az üvöltés őrjöngéssé fajul. Bocsánat, de ezen néha muszáj röhögni. Főleg mikor a kis Süvölvény (Ákost hívom így) beőrül az éhségtől, mikor a cici kb. fél centire van az orrától. Óriásira tátott szájjal rázza a fejét, hörög és tajtékzik. Majd hirtelen rájön, hogy orra előtt van a hőn áhított kaja és akkor kezd szopizni.
- És igaz, hogy mindenkinek a saját gyerekei a legszebbek… ezt én is alátámaszthatom. De a legfontosabb tény, hogy a világ legjobb férje és apukája az Andris.
