Ma volt a nagy nap, amire már két hónapja készültem. A szokásos őszi női futás, ami azért is kedves a szívemnek, mert sok-sok évvel ezelőtt (2001-ben) itt futottam le az első 10 kilimet egyben. Azóta sok minden történt és persze akik ismernek, tudják, hogy a 10 kilinek már a tízszeresét is lefutottam egyhuzamban, de az elmúlt másfél év nem a futásról szólt. Úszni tudtam a terhesség alatt, de a futás kimaradt. Pocakosan nem is hiányzott. De mióta megszülettek a kis pomogácsok a kedv visszatért, úgyhogy reszkessetek kilométerek!
A verseny nagyon jól siekrült, végre találkozhattam a régi barátokkal és futhattam, úgy ahogyan rég. Egyet sajnáltam, hogy a gyerekeket nem vittük ki, de a hideg időre való tekintettel a családi kupaktanács úgy döntött, jobb nekik otthon. Úgyhogy csak egy képet vittem a versenyre róluk...
Ott volt az én kedves barátném, Yoyo is, aki felajánlotta, hogy nyulaz nekem, hadd legyen meg az 1:00-ás eredmény. És sikerült! Nélküle nem ment volna. Köszönöm neki és mindenkinek aki ott volt!
Futunk Cillagommal, Steve-vel, Nyuszival és Icamicával
Lefutottuk!
Ákos örül az éremnek:)