Jönnek az ikrek!

Az esti fürdéssel két gond szokott lenni. Nem akarják elkezdeni, aztán meg nem akarják befejezni... Édesapjuk ilyenkor szokott mindenféle trükköt bevetni... katt a videóra

A legviccesebb, hogy míg az embernek nincs gyereke, addig jó nagyokat röhög a családosok közhelyparádéin, miszerint a „gyerekeken látszik legjobban, hogy repül az idő”, „két évesen már kész kis emberek”, stb..stb… Aztán az ember maga is családos lesz, és ő kezdi el puffogtatni ugyanezeket a frázisokat. Tényleg nagyon durva, de az ikrek maholnap kétévesek lesznek... 

Sokat fogadkoztam az elmúlt időben, hogy rendszeresen blogolok, de mennyivel egyszerűbb a facebookra kiposztolni a gyerekek képeit, aranyköpéseit, mint hosszan megfogalmazva, külön szerkesztői felületre belépve leírni a történteket. Most újabb kísérletet teszek –Andris felszólításának eleget téve – a rendszeres jelentkezéshez.

 Ezúttal két aranyköpés gyermekeinktől:

 Ákos áll a konyhapult előtt és kitartóan mondja:
-          Felmenni, felmenni…
-          De Ákos, mit akarsz te odafönt csinálni a konyhapulton?
-          Magyarázni! 

Anna:

-          Kérek még oláhbogyót! (igaza van, egy Oláh gyerek ne olajbogyót egyen…)

Elröppent ez a 20 hónap, és két igazi kis egyéniség gyúródott a kölkökből.

Ákos igazi örökmozgó, műszaki dolgok iránt érdeklődő lurkó lett. Remekül tud hisztizni bármiért, ilyenkor Jávor Pált megszégyenítő színészi képességgel veti magát a földre és hüppög látványosan és 'hallványosan'. Imád autókázni, fadeszkán versenyautókat gurgatni, minden felnőtt dolgot szétszerelni. Kedvenc kajái a virsli, banán, narancs, perec, sűrű zöldségleves.

Anna a lírai lélek egy fél órát is el tud(na) merengeni egy mesekönyv felett, ha testvére nem tépné ki folyton a kezéből. Imád telefonon beszélni a nagyszülőkkel, ami azt jelenti, hogy a telefonkagylót a kezébe véve hallgat nagyokat, majd elkezdi a saját gagyarék nyelvén kommunikálni a gondolatait. Kedvencei az alma (minden mennyiségben), meggy, perec, sűrű zöldségleves.

És hogy mi a két gyermek közötti különbség? Az alábbi videóból kiderül... ki mit kezd az életében először kezében tartott tükörrel.. :)

Eltelt a nyár, és a közeli környezetünk tudja, hogy miért nem jelentkeztünk mostanában. Aki nem, az utánanézhet itt és itt és itt :)

Mostanra visszatért az életünk a megszokott kerékvágásba, így többször tudunk jelentkezni. Ezzel a kis videóval pedig köszönjük, hogy ekkora türelemmel kivártatok minket!

Bevallom a rekkenő 37 fokos hőségben kevésbé vagyok motivált vicces családi történetek megosztására... igaz, ez nem jó érv, mert három hete a 12 fokos nyári őszben szintén ugyanekkora volt a motivációm :P

Az elmúlt hónapban persze rengeteg minden történt.... Kezdődött minden a többnapos születésnapi ünnepléssel, aztán folytatódott egy mandulagyulladással, höröghuruttal, több hetes prüszköléssel, lázzal és nyűggel, majd befejeződött egy pár napos remek kis balatoni vakációval. Én mindenesetre kipurcantam.

És hogy milyenek most elsőszülött gyermekeink? Íme egy kis tallózás...

Laza júniusi pihenő téli ruhában

Még mindig június, pár fokkal melegebb idő...

Végre nyááár! Kicsi családom így örül a jó időnek:)

Első homokozás... utána fél óráig mostuk a homokot a nemesebb testrészekből... ;)

Első közös szabadtéri pizzázás a fűben...

Igen, a kérdés jogos, ebben a tricikliben is sikerül Ákosnak elaludnia:)

Paradicsomos tészta rulez!

Ma gondos anyához méltóan reggel hattól az Alma együttes immáron klasszikusnak számító, kötelező ünnepi nótájával - Ma van a szülinapom..pom..pom...porororom - próbáltam tudatosítani a gyermekeinkben, hogy betöltötték az első évüket. Mivel már három napja non-stop ünneplés folyik (kedden nagybácsi szülinap, szerdán barátnős szülinap, ma nagyszülős szülinap) nem tűnt fel nekik a nagy különbség az előző napokhoz képest:)

Azt gondolom remek kis csapattá értünk az elmúlt 365 napban és most már nagyjából meg tudjuk értetni magunkat egymással...

Két teljesen eltérő karakterű gyerkőccel áldott meg bennünket a Jóisten, amiért nagyon hálásak vagyunk... és hogy miért nagyon jó nekünk? Azt holnap elárulom, mert most hullafáradtan (1:0-ás Mexikó-Franciaország vb csoportmeccs állásnál) ágyba ájulok... addig is ezen lehet mulatnia az erősebb idegzetűeknek:

Napjaink rakétagyorsasággal peregnek, a gyerekek nőnek, mint a bolondgomba, a jó kedvet és a hangulatot már nem lehet fokozni, csak úgy, ha végre elállna az egy hónapja zuhogó eső.

Persze mi a szobába zárva sem unatkozunk, gyermekeink mindig tartogatnak valami érdekességet drága szüleik számára. A héten például addig sikerült a digitális ébresztőóránkat bizergálniuk, míg sikerült egy extra hangos éjféli ébreszést beállítaniuk... sajnos ahhoz még kicsik, hogy kölcsön kenyér visszajár alapon ádáz bosszút álljunk:(

Mindenesetre minden szép és jó, ímhol a bizonyíték képek:

 Anna egyik kedven játéka a 80 db-os papírtörlő egyenkénti kihúzogatása...

Már a 11. hónapos tortát is megsütötte a nagyi...

Ákos akár egy vendégstatiszta a Scooby Doo-ból

Hintázni bárhol bármikor jóóóóóóóóóóó

Azért néha alszanak is :)

és két videópremier:

Irtó vicces, hogy a majd' 11 hónapos gyerekeink, olyanok mint a mini felnőttek. Hogy ez mit jelent? Már minden akaratukat ki tudják fejezni, a maguk kis módján kommunikálnak velünk, ettek már kolbászt (naná!), voltak Mc'Donaldsben (erre annyira nem vagyok büszke), szurkoltak a sárvári futóversenyen (ettől persze dagadt a keblem) és van már saját kis cipőjük.

Jó-jó, buliba még nem kéredzkedtek el, de ez nem is baj... majd úgyis megkapjuk még a magunkét.

Most egyébként leginkább azt élvezik, hogy saját maguk tudnak irányítani valamit - mini szintetizátort nyomkodni, kocsit tologatni, minden érdekes, amit ők tudnak vezényelni.

Sárvári szurkolók

lll

Esti pucérkodás

Muszáj beposztolnom a hírt... Ma voltam új kontaklencsét venni, ahol a szemész vagy fél órán át vizsgálta-böködte-bámulta a szemem, kérdezte, hogy biztos jól látok-e, majd közölte, hogy nekem márpedig fél dioptriával javult a szemem. Ezen csendben röhögtem, és mondtam neki, nehogymá' hisz ezzel az új szememen levő ortopéd vizsgálószemüveggel tök élesen látok. Ekkor közölte, hogy az már a kisebb dioptriás...

Kevésbé kiművelt olvasóim kedvéért lefordítom mit is jelent e kis történet... hát azt, hogy öregszem... a rövidlátóknál az idő előrehaladtával látásjavulás áll be... fr@nkó kis tavaszi hír... mindenesetre legalább még nincs egy ősz hajszálam se...

Ez azt jelenti, hogy mostantól mély levegő, és heti egy bejegyzés. Bizony. Itt a tavasz, úgyhogy most tiszta lappal lehet indulni:)

 íme két tipikus kép a gyerkőcökről:

Azt hiszem bevallhatom, hogy csúfos kudarcot vallottam blogolóként. Annyi minden történik velünk, de mégse született egy márciusi bejegyzés sem. Mindenesetre a szürke télvégi napok depresszív hatására fogom ezt az átmeneti válságot, és bolondok napján nyugodt szívvel ígérem meg, hogy a jövőben szorgalmasabban írok majd:) Addig is egy friss kép rólunk:

A címben feltüntetett dolgok voltak a legjellemzőbbek a februári életünkre. Az elmúlt három hétben a gyerekek mintha éreznék, hogy jön a tavasz, egyre nagyobb kunsztokat produkálnak. A legjobb volt a múlt heti "táltos éjszaka", mikor felkelés után kiderült, hogy egyetlen este leforgása alatt a kis pomogácsok 1-1 fogat növesztettek (most már összesen 6 van nekik), Ákos megtanult négykézláb járni és a felállással is kacérkodott. Egyébként most már Ákos is fel tudja magát tornászni állásba, és boldogan veri műanyag kanalával a tamtamot Anna mellett, aki már nagylány révén - ha nem tetszik neki a ritmus - arrébb tipeg. Kinyitottuk a kis 'karám' ajtaját is, így már lehetőségük van bandázni a nappali, a konyha és a kis dolgozósarok rejtett zugaiban.

Itt éppen vidám kommandózás folyik a konyhában.
 

Zajlik a fiókkirámolás...

Néha még nem világos a jobbkéz szabály :)

Kaja bármikor jöhet!

Ezt csak a fotó kedvéért... egyébként lefagyasztottuk a tortát, mert én most húsvétig hús és édességelvonásra 'ostoroztam' magam :(

Akt kockával

Ákos fiam a szakirodalommal

Naa, pont ezért kellett már lejjebb rakni az ágy alját...

Zombiákos, miután keresztben kettéharapta anyukáját, mert szegény nem volt elég gyors a kajaosztással.

A két kis bandita

Már futni is tudok a babakocsival:)

És hogy mi a blogbejegyzés címben szereplő első szó története? Drága gyermekeink kb. 2 hete kaptak először bébipiskótát, ami annak ellenére, hogy glutén-, cukor-, tej-, tojás, és a Jóistentudjamégmi mentes, nagyon jó kis 'cucc'. Szóval ülnek a kis székükben és ismerednek az új, szilárd táplálékkal. Ákosnak 20 mp alatt eltűnik a tenyeréből, Anna vagy 2 percig csócsálja. Eltelik 10 perc Ákos őrjöngésbe kezd, hisztizik, dobálja magát. Éhes? Szomjas? Pelenka büdös? Gyorsan végigzongorázom a lehetőségeket, minden negatív. Újabb 20 perc, megint hiszti. Itt már nem bírtam tovább, mondom, egy peluscsere sose árt... és akkor, ahogy kinyitottam a pelenkát, olyat láttam, hogy 1 percig csendben (hogy ne ijedjen meg a gyerek) vinnyogtam a röhögéstől. Ákos fiam az egyszem babapiskótát belevarázsolta valahogy a pelenkájába, ami úgy szétmorzsálódott, mintha zsemlemorzsába hempergettük volna a fülyijét...  Kép készítését az esetről fiam személyiségi jogaira hivatkozva nem engedélyezte:)

A képen szuperanyu látható, aki hétvégén hóval-faggyal dacolva élelmet és gyógyszereket szerzett be kis családjának - természetesen futva :)

Andris ezután a kép uán kérdezte meg, hogy esetleg nem Yamamoto úr-e (korábbi japán albérlőnk) a gyerekek apja...

Anna rekordja másfél perc, bekötött szemmel kicsit lassabb... úgy néha 5 percig is eltart a kirakás...

Remekül eljátszanak együtt, kreatív ötletekben nincs hiány. Itt éppen Ákos tépte le szájjal Anna zokniját.

Annát nem érdekli a szezonalitás, februárban is boldogan olvassa a karácsonyi témájú könyveket.

Ákos boldogan csodálja önmagát a tükörben, miközben egy gumiszörnyet töm a szájába.

Höhö, ez az egyik kedvenc képem. Azt a remekül elkapott pillanatot láthatjátok, mikor kedvenc leánygyermekem befejezte a kanapé krémfestésének gyakorlatát, és utolsó pillantást vetve művére éppen elosonni készül.

Közös esti fürdőzés

Anna először Ákos harisnyáját akarja letépni...

aztán vágyát inkább a cumisüvegre módosítja...

De egyébként néha jó tesvérek is, és tudnak közösen játszani - igaz csak 7 másodpercig

Bónuszkép: Anna már álldogál

Azt hiszem, fel kell adnom a „mindig vidáman teljesítő anyuka és közben lelkesen, aktívan blogoló kismama” címet. Hogy miért? A kis pomogácsok irtó helyesek, minden nap van valami kunszt, amit produkálnak, és amit fel lehetne rakni a netre. DE. De valahogy mindig hipp-hopp elszáll a nap, este hét óra és én már mosogatórongy vagyok, pedig még kéne az én jó urammal is valamennyi időt tölteni, társasági életet élni a neten, házi feladatot írni a suliba és mondjuk világot megváltani se ártana…

Mindenesetre most a gyerkőcökről szól az élet, és ez így van jól.

Pomogácsok (globálisan)

Kettőjüknek immár három foguk van, ami nem rossz, tekintve hét hónapos életkorukat. Irtó aranyosak, minden új dolognak örülnek. Kaptak például új autósülést, amit a lakásban próbáltunk ki, annyira meg voltak illetődve a ’hatalmas’ ajándéktól, hogy ki se akartak szállni belőle.

Nagyon figyelmesek, szüleiket már nem keltik fel éjszaka. Este héttől reggel hatig-hétig alszanak.

Jó testvérek, mindig csak egy játék kell nekik. Amivel épp a másik játszik. :)

Anna (aka: Anna Panna Maharadzsa-Szalamandra)

A világ legszeszélyesebb gyermeke, aki képes mosolyogva zokogni. Legjellemzőbb vonása, hogy soha nem látni öt másodpercnél tovább mozdulatlanul. Muszáj folyamatosan mozgásban lennie.

Egyébként olyan, mint egy helyből támadó ruhaszárító kötél… egy felnőtt láb sincs tőle biztonságban. Váltott lábbal, ügyesen mászik, sőt már térden állva tud ottfelejtett dolgo után matatni a heverőn… Mióta ennyire rágerjedt a sportra eltűnt a narancsbőr a fenekéről (azért van valami abban, hogy a sport csodákra képes….)

Már hét kiló és 75 centi, ami babanyelvről lefordítva a klasszikus 90-60-90-es vonal kicsiben:)

Ákos (aka: Ákos Mákos Gyöngyvirágos)

A világ legkiegyensúlyozottabb gyermeke, nem sok minden tudja kihozni a béketűrésből. A kevés személyek egyike, aki mégis képes rá: Anna, aki a legártatlanabb mosollyal képes letépni Ákos szemhéját/benyomni a kutacsát/vagy csak szimplán belekapaszkodni szegény kis ded arcába.

Ákos rengeteg élelmet képes elpusztítani, de szerencsés adottságainak hála, egy gramm súlyfeleslege sincs, mert a feldolgozott táplálék még aznap több részletben el is távozik kis testéből.

Ákos Michael Flatley hasonmás – szerencsére csak ami a mozgáskultúrát illeti. Hihetetlen lábmunkát képes összehozni zenére –egyelőre még csak a levegőben.

Ákosunk 9 kiló és 80 centi –igazi vízilabdázó/amerikai focista alkat.

Apa (aka:papppapppaapaa)

A világ legkreatívabb édesapja. Kaphatunk bármilyen gyerekjátékot, azt két napon belül új funkciókkal ellátva alakítja át, de ugyanezt teszi azokkal az ajándékokkal/használati tárgyakkal is, amiket mi kapunk. Így lesz a kozmetikai krém tégelyéből gyerektükör, vagy a zseblámpából Ákos legjobb barátja.

Ismertető jegye: fél hattól már lopva sandít az órára, mikor jön már az esti fürdetés ideje, hiszen titkos vágya, hogy ő is lefeküdhessen aludni este 7 órakor a gyerekekkel egy időben.

Anya (aka: Mammmammma, ánnnyá-ánnyyyá)

Igazi mama. Női mivoltáról egy ideje elfeledkező, napi 15 órában készenléti állapotban leledző anya. Szerencsétlen egybeesés folytán a gyermekei születése és önmegvalósítási ötletei szinte egybeesnek, ezért szegény asszony a két életfeladata között vergődik: próbál jó édesanya és magát kiteljesítő harmincas nő lenni több-kevesebb sikerrel.

Naponta többször hálát ad a sorsnak, amiért az ég őt egy rendkívül megértő férjjel és két ugyanilyen kvalitású lurkóval ajándékozta meg.

Az ikrek fél évesek lettek. Gyerekként nagyon utáltam, amikor a felnőttek a fejem fölött összecsapdosták a tenyerüket és sóhajtozták, „hogy repül az idő, mekkorát nőtt ez a gyerek”… úgyhogy én juszt se fogom ezt mondani, de szó, mi szó nagyon így érzem. A két kis pomogácsunkból két kis egyéniség nőtte ki magát, akik már saját kis akaratukkal rendelkeznek szüleik felett.

Nagyon helyes, értelmes gyerekek; szerintem jó kis család-csapattá fogunk kovácsolódni a jövőben.

Íme itt a két kis lurkó a nagyi által sütött szülinapi tortával.

És hogy milyenek?

Anna

Becenevek: Annuli, Annapanna, Kis Tojógalamb, Ánná de Pánná

Kedvenc étel: mamatej, DM banános tejpép

Kedvenc időtöltés: bújás, bújás, bújás, minden olyan tevékenység, ami testi kontaktussal jár; valamint a fürdés

Kedvenc játék: ami éppen Ákosnál van

Kunszt amit már tud: forgás + négykézláb kutyapózban dülöngélve énekelni

Ákos

Becenevek: Ákosmákos, Röfi-Töfi, Süvölvény, Süvi, Kis Cudar, Ákosz de Mákosz

Kedvenc étel: mamatej, de gyakorlatilag bármi, amit le lehet nyelni

Kedvenc időtöltés: a tárgyak vizsgálata, különös tekintettel a zúgó-búgó elektromos kütyükre; valamint a fürdés

Kedvenc játék: műanyag ebihal

Kunszt amit már tud: forgás + egy fog kinövesztése

És a mama?

Becenevek: Ánnyá-ánnyánnyá, meemmemme

Kedvenc étel: bármi, csak ne legyen lelkiismeretfurdalásom, ha megnézem mennyi kalóriát tartalmaz

Kedvenc időtöltés: túlélés:) viccen kívül, bármi amit a gyerkőcök is élveznek

Kedvenc játék: vicceskedés a gyerekekkel, saját költésű dalok éneklése, tánci-tánci

Kunszt amit már tud: aludni akár 6 órát is egyben:)

Hát, el kellett telnie majd' fél évnek, hogy megkapjam első igazi elismerő anyai bókomat Andristól. És hogy mit kellett produkálnom mindezért?

Hát először is míg az én drága jó férjem reggel úszásoktatást tartott, addig én hajnalban játszottam a gyerekekkel, letudtam a reggeli tisztálkodást, lefejtem a szükséges tejet (gyermekeink a tej természetes forrását már jóideje elutasítják, kizárólag kifejve hajlandóak fogyasztani:), megetettem és felöltöztettem őket, én is lezuhanyoztam, kitaláltam, hogy csinálok egy reggeli fotósorozatot a gyerekekről á lá mikuláshangulat (folyt.köv)

A fotózás után esztrádműsort rögtönöztem a fényképezésbe beleunt nyűgös gyerkőceimbe, majd miután Anna sehogyan sem akart megnyugodni, a kenguruba vettem és úgy táncikáltunk Ákosnak. A bókot pedig a következő életképre kaptam - ez fogadta Andrist mikor hazaért:

És hogy mi a történet tanulsága? Zombianyuból egy bóktól bármikor szupermamivá válhat bárki ;) - feltéve ha tud egyszerre egy gyerekkel táncolni a Száguldás Porsche Szerelem című örökzöldre, miközben a másikat eteti -

Mindig felnéztem az olyan ikres anyukákra, mint Dóri vagy Vargaera, akik majd’ minden nap posztolnak. Nekem ez sajnos nem megy, elmúlt a november egyetlen beírás nélkül…:(

Indokok:

1. Általában este jönne rám az ihlet, de akkor még hátra van a fejés, cumisüvegek és fejőszerszámok sterilizálása, illetve „társadalmi élet” élése Andrissal és a barátokkal. Mire ezeket befejezem, már koppan a fejem a klaviatúrán.
2. A gyerkőcök minden nap produkálnak valami édeset-vicceset, csak nem hiszem, hogy mindezek közérdeklődésre tarthatnak számot
3. Ha nem is produkálnak épp semmi édeset-vicceset, akkor sem tudom jó szívvel otthagyni őket, míg én épp „agymenéseimet” vetem virtuális papírra

Mindenesetre mától visszatértem, Anna és Ákos, valamint a zombiszülők kalandjai folytatódnak.

Az úgy volt, hogy még júniusban a szülinapomra kaptam a csajoktól egy fotózási alkalmat. Andris ódzkodott az egésztől, utálja a beállított családi fényképezéseket. Viszont nekem meg már elegem volt abból, hogy már eltelt négy hónap és nincs egyetlen kép rólam és a gyerekekről, mert mindig csak én fotózom őket egyedül vagy a többi családtaggal, de senkinek nem jut eszébe rólam is lőni pár kockát.

Szóval összeszedelőzködtünk és felkerekedtünk Virághoz, a fotóslányhoz. Szerencsére Virág a város legügyesebb és legkreatívabb fotósa, így senki sem érezte magát rosszul a fényképezés közben. Sajnos a gyerekeknek többször elfogyott a türelme, nyígtak, nyöszörögtek, ezért én nem is bíztam benne, hogy lesznek jó képek. Meg olyan kis elveszettnek tűntek a nagy térben:

A képeket itt lehet megnézni.
Itt kattintsatok az ügyfelek menüpontra.
Majd a felugró ablakban a belépéshez kell beírni a jelszót: annaakos

 És íme egy ízelítő kép:

A kvízfeladatok megoldásánál holtversenyben három első helyezettet kell kihirdetnem. Sziszó, Vargaera és Cukorfajankó nyerték el a fődíjat, ami nem más, mint gyermekeink édes, nyálas, virtuális babapuszija.

És íme a válaszok:

Az első válasznál egy helyes megfejtés létezik:

1. Szakirodalmi adatok (kísérleteztek, aztán meg cikkeznek a kutatók ). Elég becsapósak ezek, mert nem írják oda a cikk (szakirodalom) címét, így nehéz visszakeresni... Fő a bizalom.

A másodiknál a kreatív válaszolók véleménye eltért:

- Cumiracuppant babatorok :) :) (Vargaera)

- Belenyomtál szegény gyerek orrába egy műanyag tölcsért és mikroszkóppal
megvizsgáltad, hogy az irodalmilag bizonyított kence valóban hat-e? (Cukorfajankó)

- Fekete lyukhoz hasonló, újonnan felfedezett jelenség,az ún. rózsaszín lyuk, melynek létezését csillagászati adatok igazolják. (Sziszó)

És íme a rózsaszín lyuk:)

Ma volt a nagy nap, amire már két hónapja készültem. A szokásos őszi női futás, ami azért is kedves a szívemnek, mert sok-sok évvel ezelőtt (2001-ben) itt futottam le az első 10 kilimet egyben. Azóta sok minden történt és persze akik ismernek, tudják, hogy a 10 kilinek már a tízszeresét is lefutottam egyhuzamban, de az elmúlt másfél év nem a futásról szólt. Úszni tudtam a terhesség alatt, de a futás kimaradt. Pocakosan nem is hiányzott. De mióta megszülettek a kis pomogácsok a kedv visszatért, úgyhogy reszkessetek kilométerek!

A verseny nagyon jól siekrült, végre találkozhattam a régi barátokkal és futhattam, úgy ahogyan rég. Egyet sajnáltam, hogy a gyerekeket nem vittük ki, de a hideg időre való tekintettel a családi kupaktanács úgy döntött, jobb nekik otthon. Úgyhogy csak egy képet vittem a versenyre róluk...

Ott volt az én kedves barátném, Yoyo is, aki felajánlotta, hogy nyulaz nekem, hadd legyen meg az 1:00-ás eredmény. És sikerült! Nélküle nem ment volna. Köszönöm neki és mindenkinek aki ott volt!

Futunk Cillagommal, Steve-vel, Nyuszival és Icamicával

Lefutottuk!

Ákos örül az éremnek:)

Éles elméjű blogolvasóimnak szól a következő két kérdés.

1. Gyerkőcök kicsit betaknyosodtak, így az orrszívó-porszívó használata után kapnak még egy pici kámforos-mentolos kencét a nózijuk alá, ami megkönnyíti a légzést. A kenőcs dobozán a következő felirat olvasható:

Valaki meg tudja magyarázni mit jelent, az hogy irodalmi adatok igazolnak egy gyógyszert? Van egy regény melynek a főhőse luuf balzsamot használ? Vagy mi? Sziszó, van tipped?

A másik kérdés könnyebb: Mi látható a képen?

Kettős személyiséggé váltam az elmúlt három és fél hónap alatt. Persze nem annyira gáz a helyzet, mint Jekyll és Hyde esetében, mindenesetre két énem lett. Én például reggel, mikor meghallom az első gőgicsélő hangokat a gyerekszobából, sokszor próbálom süketnek tettetni magam, vagy azt gondolom, hogy csak álmodom. Ezzel szemben a bennem lakó Anya zombiarccal ugyan, de boldogan lépdel a kiságyakhoz. Én szeretném, ha jutna időm a reggelire és délelőtt 10-kor már nem pizsamában és mosdatlan fővel császkálnék a lakásban, ezzel szemben Anya készségesen mossa és fertőtleníti a gyerekholmikat és próbálja lekötni egyszerre a két gyerkőc figyelmét. Én szeretnék már normális göncöket venni/turkálni/szerezni magamnak, ezzel szemben Anya a ruhaboltokban (azaz helyesbítek, mindenféle boltban) kizárólag a babaosztályon hajlandó körbenézni. Az esti altatás után Én még szívesen neteznék, olvasnék, tévéznék, de Anya már fáradt és még tejet is fej, úgyhogy általában 9 körül bedobja a szunyát.

Hát, így élünk kettesben bennem. Kicsit szűkösen, de megvagyunk. De szerintem ez így van jól, mindkét félnek próbálok teret adni. Nagyon szeretnék még jobban beszámolni a mindennapjainkról, úgyhogy nemsokára jelentkezem a napirendünkkel, illetve a jövő héten már négy hónapos lurkóink részletes jellemzésével.

Ez már pár napja történt, csak most számolok be róla... Történt ugyanis, hogy kiscsaládunk feje egy délutáni mélázása során kiszámolta, hogy még akkor is, ha a legakciósabb pelenkákat vásároljuk, akkor is 8-10.000 forintra jön ki az egyhavi pelusadag, azaz éves szinten egy százasba kerül gyermekeink popsijának csomagolása . Mint Rózsa Sándor összehúzta szemöldökét és kijelentette, nem lesz itt többet indokolatlan peluscsere illetve aki este fél hat után mer kakilni az magára vessen, mert nem kap új pelenkát a fél nyolcas fürdetésig. (Csendben jelzem meg, hogy sutyiban én eddig is adtam -és adok- rájuk tiszta pelenkát, akár fáél órára is). Szóval apa kinyilatkoztatott, a kisdedek pedig úgy tűnt figyeltek. Ám tréfás kedvű Anna mégiscsak úgy gondolta este hat előtt öt perccel, hogy ő márpedig fektet egy kis kábelt... Mivel igencsak büdös volt és hát nem lehet a gyereket szarban hagyni, apjuk indítványozta, hogy ne kapjon már pelenkát, hanem terítsük le az ő fürdőköpenyét a letisztitott popsijú gyerek alá, úgyis fürdés lesz egy másfél óra múlva.

-Itt érdemes egy kis kitérőt tennem. Ez fürdőköpeny ama öt tárgy közé tartozik Andris holmijai között, amit az én drága férjem féltett kincsként őriz, még 15 évvel ezelőtt kapta, mikor búvárúszni járt. És hogy mi e ruhadarab patinája? Hogy nem engedi mosni (én azért évente egyszer titokban megteszem:) és körülbelül olyan kopott, hogy egy harmadosztályú turkáló sem merné már kirakni a kínálatába. -

Szóval a mi kis ártatlan angyalarcú leánygyermekünk ott pislogott pucér fenékkel, betakarva a köpenyen. Az apja ellágyulva nézett rá. Ez az idill egész addig tartott, míg fel nem emelte Annát a fürdetéshez. Ekkor derült ki, hogy a drága kislányunk az eltelt másfél órában egy szagtalan ámde igen sárga és nagy kakit helyezett el apa fétisruhadarabján... Tovább nem is mesélem. Azóta nincs ilyen esti pucérkodás, viszont én annál büszkébb vagyok az én okos kislányomra:)

És a végére egy friss kép a pomogácsokról: