A legviccesebb, hogy míg az embernek nincs gyereke, addig jó nagyokat röhög a családosok közhelyparádéin, miszerint a „gyerekeken látszik legjobban, hogy repül az idő”, „két évesen már kész kis emberek”, stb..stb… Aztán az ember maga is családos lesz, és ő kezdi el puffogtatni ugyanezeket a frázisokat. Tényleg nagyon durva, de az ikrek maholnap kétévesek lesznek...
Sokat fogadkoztam az elmúlt időben, hogy rendszeresen blogolok, de mennyivel egyszerűbb a facebookra kiposztolni a gyerekek képeit, aranyköpéseit, mint hosszan megfogalmazva, külön szerkesztői felületre belépve leírni a történteket. Most újabb kísérletet teszek –Andris felszólításának eleget téve – a rendszeres jelentkezéshez.
Ezúttal két aranyköpés gyermekeinktől:
Ákos áll a konyhapult előtt és kitartóan mondja:
- Felmenni, felmenni…
- De Ákos, mit akarsz te odafönt csinálni a konyhapulton?
- Magyarázni!
Anna:
- Kérek még oláhbogyót! (igaza van, egy Oláh gyerek ne olajbogyót egyen…)
