Hát, el kellett telnie majd' fél évnek, hogy megkapjam első igazi elismerő anyai bókomat Andristól. És hogy mit kellett produkálnom mindezért?
Hát először is míg az én drága jó férjem reggel úszásoktatást tartott, addig én hajnalban játszottam a gyerekekkel, letudtam a reggeli tisztálkodást, lefejtem a szükséges tejet (gyermekeink a tej természetes forrását már jóideje elutasítják, kizárólag kifejve hajlandóak fogyasztani:), megetettem és felöltöztettem őket, én is lezuhanyoztam, kitaláltam, hogy csinálok egy reggeli fotósorozatot a gyerekekről á lá mikuláshangulat (folyt.köv)
A fotózás után esztrádműsort rögtönöztem a fényképezésbe beleunt nyűgös gyerkőceimbe, majd miután Anna sehogyan sem akart megnyugodni, a kenguruba vettem és úgy táncikáltunk Ákosnak. A bókot pedig a következő életképre kaptam - ez fogadta Andrist mikor hazaért:
És hogy mi a történet tanulsága? Zombianyuból egy bóktól bármikor szupermamivá válhat bárki ;) - feltéve ha tud egyszerre egy gyerekkel táncolni a Száguldás Porsche Szerelem című örökzöldre, miközben a másikat eteti -
