Jól eltűntünk, ennek az az oka, hogy július végén leköltöztünk a Balcsira. Elmentem a szülést követő hat hetes kontrollra, ahol doki bácsi megcsodálta a saját maga által ejtett vágás csodálatos gyógyulását. Eldiskuráltunk egy sort a csecsemők lelkivilágáról, majd hirtelen azt mondta, hogy még egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk… Úristen mit akarhat ez még? – gondoltam. Én ezt a gyógyszert ajánlanám fogamzásgátlásra és ezzel elém rakott egy receptet. Hogy mire? Majdnem megkérdeztem mit jelent a szó, de aztán végiglapozva a memóriám, rájöttem mire gondolt J Hát igen bevallom a terhesség utolsó pár hónapja és a születéstől eltelt pár hét nem éppen a házas örömszerzésről szólt. Mindenesetre elraktam a receptet, bár azt beszéltük az urammal, nem állunk meg három gyerekig.
Most meg lent vagyunk Balatonföldváron azaz a földi Paradicsomban, Andrisék vízparti telkén. Napjaink nemes egyhangúsággal – evés-alvás-miért sír a gyerek –nyugtatás – négyszögében telnek. Viszont nagyon jó fej gyerekeink vannak, egyre többet alszanak éjszakánként, többször előfordult már, hogy valamelyikük már 7 órát is aludt. Mosolyogni is tudnak már, de sajnos nem csak minket tüntetnek ki ezzel, hanem ugyanazt az édes kis mosolyt lenyomják a párnának, vagy a fali csempének is.
Próbálok többször jelentkezni, de ez az időszak egyelőre nem erről szól, szóval egy laza közhellyel zárva, szavak helyett beszéljenek a képek…