Kettős személyiséggé váltam az elmúlt három és fél hónap alatt. Persze nem annyira gáz a helyzet, mint Jekyll és Hyde esetében, mindenesetre két énem lett. Én például reggel, mikor meghallom az első gőgicsélő hangokat a gyerekszobából, sokszor próbálom süketnek tettetni magam, vagy azt gondolom, hogy csak álmodom. Ezzel szemben a bennem lakó Anya zombiarccal ugyan, de boldogan lépdel a kiságyakhoz. Én szeretném, ha jutna időm a reggelire és délelőtt 10-kor már nem pizsamában és mosdatlan fővel császkálnék a lakásban, ezzel szemben Anya készségesen mossa és fertőtleníti a gyerekholmikat és próbálja lekötni egyszerre a két gyerkőc figyelmét. Én szeretnék már normális göncöket venni/turkálni/szerezni magamnak, ezzel szemben Anya a ruhaboltokban (azaz helyesbítek, mindenféle boltban) kizárólag a babaosztályon hajlandó körbenézni. Az esti altatás után Én még szívesen neteznék, olvasnék, tévéznék, de Anya már fáradt és még tejet is fej, úgyhogy általában 9 körül bedobja a szunyát.
Hát, így élünk kettesben bennem. Kicsit szűkösen, de megvagyunk. De szerintem ez így van jól, mindkét félnek próbálok teret adni. Nagyon szeretnék még jobban beszámolni a mindennapjainkról, úgyhogy nemsokára jelentkezem a napirendünkkel, illetve a jövő héten már négy hónapos lurkóink részletes jellemzésével.
