Mit is írhatnék. Elvileg két héten belül szülök, gyakorlatilag még seemi jele nincs annak, hogy gyermekeink meg akarnának születni, pedig a front kitesz magáért, 4-5 napja hol esik, hol fúj, hol nagyon lehűl, hol kisüt a nap, de semmi...
Most hogy több napja tartósan hideg van, beköltöztem a lakásba. Rá kellett jönnöm, eddig milyen király dolgom volt a hencsergős teraszon. Bent a szobában már kevésbé vicces, mert hát fekve (két hete nagyon más pozicíóban nem tudok hosszabban létezni) sok mindent nem lehet csinálni. Mondjuk lehte aludni. Ezt szoktam is, naponta fél-egy órára elbóbiskolni.
Aztán lehet tévézni. Szerencsére napközben csak gagyi filmek vannak, így sportot nézünk folyamatosan, így tudom, hogy az idei Giro d'Italia-t az orosz Mencsov nyerte az olasz di Luca előtt - aki egyébkéntjól elbénázta az utolsó pár napot. Most van a Roland Garros is, ahol Szávay Ágikát kiejtette a szlovák Cibulková, pedig az előtte tök simán elverte az egyik Willliams nővért.
Aztán marad még az olvasás. Én itt a végére besokaltam a megmondós, tanácsot osztogatós kismama és terheskönyvekből, így drága jó férjem tanácsáre előkerültek a ponyvák a polcokról: Tizennégykarétos autó, Piszkos Fred és a haverjai.
Szerencsére szinte minden napra jutnak látogatók, akik csodálattal vegyes szent borzalommal bámulják a pocakomat. Mindjárt rakok is fel képet, hogy így a 38. héten hogy is néz ki egy kismamahas.
