Tulajdonképpen ez már a második hét, amit itthon töltök... Hihetetlen! Teljesen más időritmusban telnek a napok, bár a korai kelés továbbra is megvan. Igen, hétfő-szerda-péntek úszás, reggel hatkor a Komjádiban Andrissal. A maradék napokon meg már fél hét körül legkésőbb fent vagyunk. Nagy, egetrengető dolgokatmár nem hajtok véghez, és nagyon jól elsajátítottam a "szöszögést" is. Mivel mindent gyök kettő sebességgel vagyok már csak képes végrehajtani, a szöszögés a legjobb szó eme tevékenység leírsásra. (legalább megtapasztalom, hogy az általam überlassúnak ítélt emberek hogyan is élnek a maguk világában).
A napok egyre hosszabbak lesznek, és bár elég hideg van még odakint (tegnap és tegnapelőtt havazott), azért betakarózva ki lehet feküdni a napra jó félórára. A kis pomogácsok is élvezik, akkor mindig nekiállnak napozni ők is :)
Az emberek (az utca emberei) pedig eddig egyértelműen pozitívak. A buszon mindig átadják a helyet, mosolyognak a pocakomra, az újságos pedig jó egészséget kíván a pocaklakónak.
Próbálom tudatosan előre pihentetni magam, mert még 12-13 hét és indul az ÉLET!
