Mindenesetre érdekes volt, hogy az ikreket is érdekelte, folyamatos mozgás kísérte végig az olvasást, mintha ők is zsibogtak volna, hogy igen-igen, mi is tudunk kommunikálni veled, mama. Úgyhogy ma már naponta beszélgetünk, hosszabban-rövidebben, és lassan megpróbálok majd zenével is kapcsoltba lépni velük. ( mondjuk Andrissal eddig is nyomattuk nekik esténként az Este jó, este jó kezdetű Zelk Zoltán verset…)
Egyébként pénteken voltam terheléses vércukorvizsgálaton, ahol már többedszer éreztem úgy, hogy a választott dokim mostanában túlontúl népszerű lett és már annyian járnak hozzá, hogy nem marad ideje igazából senkire sem rendesen. Na szóval jól berágtam rá valamiért és akkor a vérvételen az én drága Anna kislányom, amikor érezte, hogy anyukája fejét elönti a düh, akkor a kis arcát elfintorította (láttam a lelki szemeimmel!) és pici lábával egy óriási rúgást küldött a dokim felé. Nekem eléggé fájt, de röhögnöm is kellett magamban: tényleg működik köztünk a lelki zsinór… tudják, mikor kell megvédeni a mamájukat. :)
