Jönnek az ikrek!

Hát elég nyomoroncul telt ez a hét, tekintve, hogy az én szupertúlélőnek hitt szervezetem is le tudott robbanni. Kedden a villamoson leült velem szemben egy fickó, aki a beteg emberek legminimálisabb társas szociális viselkedésére is fittyet hányt. Az orrán és a száján át folyamatosan váladékozott, de úgy, hogy nem használt zsebkendőt, kezét néha akkurátusan a ruházatába törölte. Persze én vagyok a barom, hogy ilyenkor nem ülök át egy másik székre és nem gondolok a kis babócákra jobban, de persze az én szociális érzékenységem tiltakozott az ellen, hogy átülésemmel ’megbántsam’ a pasast. Szóval estére már nem voltam túl jól, de szerdára már jött a végtaggyengeség, taknyolás, orrdugulás, világvége-hangulat. Próbáltam az ilyenkor szokásos ’kombót’: fokhagyma, mézes tea, lilahagyma, citrom, de nem lett sokkal jobb. Szúrt a mellkasom, állandóan köhögési ingerem volt, de nem szakadt fel semmi. Pénteken aztán Andris hozott nekem homeopátiás bogyókat, meg homeós köptetőt és attól rohamosan javulni kezdtem.

Sajnáltam a kis pomogácskákat, mert minden köhögésnél az jutott eszembe, hogy össze-vissza rázkódhatnak, de szerencsére nem adták jelét, hogy nekik is rossz lenne, úgyhogy szerencsésen megúsztam…..