Jönnek az ikrek!

Anna és Ákos, a két ikerpomogács kalandjai a nagyvilágban.

Friss topikok

Linkblog

Ákos kártyázik

2009.09.20. 21:08 - Vinca

Kattints a képre a teljes nagyságú/olvasható képszövegekért!

Nagy őszi családi hajhullás

2009.09.18. 18:57 - Vinca

Itt van az ősz és ezzel együtt a hajhullás is. Mondjuk a mi kis családunkra nem az évszakváltás van hajvesztő hatással, hanem nekem például a szülés utáni kötelező hajhullásom van... Nagyon durva, az amúgy se sűrű és sok hajam úgy hullik, mint a kutyaszőr. A gyerekeknek az első, kisbaba hajuk hullik éppen. Legtöbb haja a családban jelenleg Andrisnak van. Ezt elégeltem meg ma, és az ő haját is levágtam. Hogy ne bánkódjon tovább a kopasz kis családunk, gyorsan fellopakodtunk egy frizurakészítő programra, hogy hajat varázsoljunk magunknak... Íme az eredmény:

 Jó..jó.. ne is mondjátok... marhára ráérünk itt a Balatonon.

Hasam az Index címlapján azaz Dr. Szagértő és családja még mindig Balatonon időzik

2009.09.17. 21:41 - Vinca

Bizony, bizony híresek lettünk, még az Index címlapjára is felkerült a nálunk készült kis házi videó, amikor még az ikrek a pocakomban voltak. Aki esetleg még nem látta volna, itt megtekintheti:  Indexen a család

Egyébként még mindig lent vagyunk a Balcsin, mi vagyunk az utolsó fecskék, tök üres az egész part: a vizi madarakon és pár kósza nyugdíjason kívül nincs itt senki. Mi még nagyon élvezzük a kései nyarat - Andris naponta többször úszik, én kocogatok, nagy játékbajnokságok vannak minden nap. Ma például teniszmeccseket játszottunk le tollasban, azaz volt egy Djokovic-Verdasco (2:3) mérkőzés, utána Kuznecova-Wozniacki (2:1) és végül a bajnokok tenisz ligája Verdasco-Kuznyecova (1:2). Szóval nincs unalom.

A gyerekek továbbra is elragadóak, minden nap van valami újdonság, amit felfedeznek maguknak vagy amit mi észreveszünk rajtuk. Apa is élvezi a szerepét, bár a szagértő szerepet én érdemeltem ki (a szélcsőmester utáni titulusom). Kedvenc szituációm a következő: Jövök be a lakásba kintről. A szobában egy francia sajtboltot megszégyenítő camambert szag terjeng. Bent apa boldogan létezik az egyik békés és a másik nyűgös gyerekkel. 'Nem tom, mi a baja'. És erre szagértő anyu betippeli -szerintem zöld és kemény... És lőn... egy röpke pelusbakukkantás rögtön elégtételt is hoz nekem.

Lehet irigykedni vagy nem

2009.09.05. 09:30 - Vinca

Már benne járunk a szeptemberben, de mi még mindig a Balcsin vagyunk. Lehet irigykedni, mert tegnap még fürödtem a Balatonban és futottam a földvári löszfalon. Tiszta wellness az élet, főleg ha az embernek két ilyen pédásan viselkedő gyermeke van, akik néha elengedik a mamájukat a rabiga alól. Panaszra tehát nincs okom, főleg azért sem, mert mióta nem a fizetésem, hanem a terhességi anyasági segélyt kapom, több pénz kerül a számlámra, mint amikor dolgoztam. Hogy lehetséges ez? Mikor az első hónapban láttam az átutalást, felhívtam a munkaügyet, hogy itt valami tévedés van, nekem nem jár ennyi pénz. Megnyugtattak, hogy jár. Aztán amikor utánajártam kiderült, hogy azért jön több zseton, mert az utalásnál a bruttó fizumat veszik alapul és annak utalják a 70%-át, ami több, mint amit korábban simán kaptam... Haláli, nem?

Szóval a helyzetem irigylésre méltó. Édes-aranyos gyerkőcök, segítőkész férj, balatoni indián nyár. Mi kell még? Hááát, szeretném, ha nem hullana a hajam csomókban, mint a kutyaszőr; szeretném vissza a régi hasamat (még akkor is, ha régen azon nyígtam sokt, hogy nagy), szeretnék egy éjszakát átaludni, szeretnék egy alapos hát és derékmasszázst és szeretnék nagyon kreatív lenni, hogy mindig le tudjam kötni a babák figyelmét.

 

 

:)

2009.08.24. 13:07 - Vinca

 

 

 

 

 

 

 

apa és fia

 

 

 

 

 

 

anya és az ikrek

 

 

 

 

 

 

 

Anna a fényben

 

 

 

 

 

 

 

Auchan kismadár fülű Ákos

 

 

 

 

 

 

Gandika, az Ultrabalaton győztes az ikrekkel és persze Alika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ákos, a tejvámpír

 

 

 

 

Egy újabb képregény

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Te, gyere közelebb egy kicsit! Mondok valamit!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudsz titkot tartani? Mi nem anya, hanem apa pocakjában voltunk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, ne mondd! Komolyan, Hogy mik vannak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hihi, jól megtréfáltam a tesót!

 

És a végére két bónusz kép:

 

 

 

 

 

 

Utálom ezt a rengeteg fotózást!

 

 

 

 

 

 

 

Nem baj, gyere pózoljunk egyet utoljára!

 

Anya és Apa a neten

2009.08.24. 11:59 - Vinca

Aki rendszeresen olvassa a blogot, annak nem kell kommentár a következő linkhez és filmecskéhez:

http://ctgotthon.hu/#/hasznalati-utmutato

Aki nem, az pedig lapozzon vissza a május 15-i poszthoz :)

Anyai ráébredések, azaz anyává érni kell és nem mindenki ősanya

2009.08.23. 17:44 - Vinca

Hát nem vagyok egy sűrűn bloggoló, mert mindig történik valami apróság, ami miatt elmarad a gépezés. Most viszont van időm és vannak magvas gondolataim is, így aki valami könnyű olvasmányra vágyik, most kattintson máshova. Most az anyaságról akarok posztolni, mert már kezdek egész jól belerázódni, például a szoptatástól már nem félek, sőt megkockáztatom, néha élvezem is a „közös kajálást” a gyerkőcökkel. Már  nincsen bennem teljesítménykényszer, hogy nekem ennyi és annyi tejet kell produkálnom, hanem van amennyi van, és maximum hozzápótolunk. És hogy miért írom mindezt? Mert persze az ember friss anyaként különböző fórumokra téved, ahol ott vannak a jól „megmondó” kismamák és az ember utolsó nyestnek érzi magát, ha nem szoptatja két éves koráig a gyerekét, illetve ha nincs annyi teje, hogy szoptatás után még nasit is tudjon fejni a babáinak… Hát nekem nincs ennyi tejem, így jó darabig stresszeltem is magam ezen, no meg azon hogy az ikreknek több anyatejet kéne kapniuk (fejenként durván napi 300 ml kapnak a többi tápi). Erre mit tesz Isten… múlt héten kaptunk egy nagyon kedves barátnőtől fél liter anyatejcit. Én boldog voltam, hurrá lesz egy nap, hogy csak anyatejet isznak a gyerkőcök. És mi történt? Hát az, hogy az én drága gyerekeim rosszul lettek a másik tejtől. Egyik szemem sírt –mert most mi lesz így a többi tejjel -  a másik meg nevetett, hogy háháhá az kölkeim nem buták és nem lehet átverni őket. Aztán beszéltem a homeopatámmal is, aki azt mondta, hogy ez így van rendjén, az anyatej pótlás azoknál kell, ahol abszolút nincs tej és a kicsiknek kell az igazi anyatej az immunrendszerük kiépüléséhez. Ott viszont, ahol van anyatej és benne van a mama összes információhordozó kis részecskéje és hirtelen kapnak a babák más infókat tartalmazó, más ízű, szagú és állagú tejet, kialakul  teljes káosz. A babák védelmi rendszerének kiépítéséhez és fenntartásához állítólag elé napi 30 ml anyatej a többi mind bónusz és persze szerencse, ha a baba ezzel tudja teletömni a pocit. Viszont ha a maradék csak tápszer az se gond, mert a fő dolog megvan, minden más lényegtelen.  

 

A másik anyasággal kapcsolatos dolog, hogy érdekes –én legalábbis úgy érzem - de nekem nem került rózsaszín hályog a szemem elé az anyasággal. Sokkal inkább úgy élem meg, hogy ennek a két gyerkőcnek a világra hozatalával én is valahogy hozzájárultam az univerzum folyamatosságához. (khm… ez így érthető? Vagy túl fennkölt?) Szóval az egésszel az akarom mondani, hogy én nem tudom kijelenteni, hogy életem legboldogabb napja, mikor e gyerekeim megszülettek, mert aznap 12 órát hanyatt kellett feküdnöm, alig láttam őket és nem voltam a helyzet magaslatán. Aztán amikor bömbölnek a babák, és nem aludtam éjszaka, akkor sem az anyaság felhőtlen megélése foglalkoztat. Viszont tudom, hogy az ő megszületésük azért fontos, mert valamit továbbvisznek belőlem, belőlünk, ahogy mi is tovább visszük a mi szüleinktől kapott/tanult dolgokat. Szép lassan válunk szülővé, tulajdonképpen a gyerekeink tanítanak minket meg rá. A hangsúlyok eltolódnak, más dolgok kerülnek a középpontba és marha boldoggá tud tenni egy zöld kakis kis pelenka is… mert…mert  nagyon fontosak nekem  és nagyon szeretem az én kis pomogácsaimat.

 

És ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy holnap felrakok –közkívánatra – friss képeket is!

Ikrek a Balatonon

2009.08.09. 19:54 - Vinca

Jól eltűntünk, ennek az az oka, hogy július végén leköltöztünk a Balcsira. Elmentem a szülést követő hat hetes kontrollra, ahol doki bácsi megcsodálta a saját maga által ejtett vágás csodálatos gyógyulását. Eldiskuráltunk egy sort a csecsemők lelkivilágáról, majd hirtelen azt mondta, hogy még egy nagyon fontos dolgot kell megbeszélnünk… Úristen mit akarhat ez még? – gondoltam. Én ezt a gyógyszert ajánlanám fogamzásgátlásra és ezzel elém rakott egy receptet. Hogy mire? Majdnem megkérdeztem mit jelent a szó, de aztán végiglapozva a memóriám, rájöttem mire gondolt J Hát igen bevallom a terhesség utolsó pár hónapja és a születéstől eltelt pár hét nem éppen a házas örömszerzésről szólt. Mindenesetre elraktam a receptet, bár azt beszéltük az urammal, nem állunk meg három gyerekig.

 

Most meg lent vagyunk Balatonföldváron azaz a földi Paradicsomban, Andrisék vízparti telkén. Napjaink nemes egyhangúsággal – evés-alvás-miért sír a gyerek –nyugtatás – négyszögében telnek. Viszont nagyon jó fej gyerekeink vannak, egyre többet alszanak éjszakánként, többször előfordult már, hogy valamelyikük már 7 órát is aludt. Mosolyogni is tudnak már, de sajnos nem csak minket tüntetnek ki ezzel, hanem ugyanazt az édes kis mosolyt lenyomják a párnának, vagy a fali csempének is.

 

Próbálok többször jelentkezni, de ez az időszak egyelőre nem erről szól, szóval egy laza közhellyel zárva, szavak helyett beszéljenek a képek…

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kommentek nélkül

2009.07.21. 14:26 - Vinca

 

 

 

 

 

 

 

 

Na, mi van a képen?

  Ákos tépi a haját szopi közben....

 És itt?

 

 

 

Hannibal Lecter unokája, Anna Lecter, akire apja a hintán ráerősítette a cumit

 

Szopi és szélcső azaz a rózsaszín anyai mítosz megdöntése

2009.07.17. 17:25 - Vinca

Már elment egy hónap és lassan összeszokik kis családunk, bár még mindig vannak óriási kérdőjelek, legalábbis ami a gyerekek működését illeti. Nagy igazságokra jövök rá, többek között arra, hogy a nagy és okos babaszakkönyvek fele tök hülyeség vagy hazugság. Az ember hajlamos azt hinni, hogy miután megszületnek a gyerkőcök, jön a rózsaszín anyai köd, amit maximum az éjszakai szoptatás árnyékolhat be... nohát ehhez képest azért vannak kemény dolgok.

Vegyük például a szoptatást. Én azt hittem, hogy a szoptatás annyiból áll, hogy az ember mellére rakja a gyerkőcöt, az meg szopizik. Tíz perc az egyik cici, tíz a másik. Rózsaszín köd, az anya és gyermeke boldog meghittségben tölti együtt az etetés idejét. Nohát nálunk ez úgy van, hogy fiúgyermekem annyira bélpoklos, hogy már a cici látványától tekeregni kezd, mint egy kukac és közben hörög. Nyitott szemmel eszik és közben sandít jobbra-balra, mint egy vadászkutya, nehogy elvegyék előle a kaját. A cicit tépi-marja és fuldoklik közben... kislányom nagy könyörgések árán hajlandó bekapni a cicit, szopizik két percet, majd a puha meleg anyai ölben el is alszik. Jön a keltegetés, újabb szopi két percig majd alvás és persze ha eszik akkor sem stimmel valami a technikájával, mert a füléig csorog a tej, miközben szívja. Na és akkor nem is szóltam a nagy rémről a tejpangásról. Ez magyarul a mellgyulladás, ha a babák nem szívják ki rendesen a tejet, vagy ha a mama bénán szopiztat, akkor frankón begyulladhat a cici - kökemény lesz, esetleg kis göbök tapinthatóak ki benne és szép piros színű kívülről. Ellenszer: a maradék tej géppel történő leszívása, meleg sópárna, pihi... Szóval, mikor a ház elcsendesedik este fél tíz körül, mit csinál anya ahelyett, hogy ágyba hanyatlana? Tejet fej!

A másik hazugság, hogy az ember saját gyermeke székletét nem érzi büdösnek... A kaki az kaki, mégha a saját kisbabádról van szó. A mi kis manóink pedig különösen kreatívak, ha az ürítésről van szó. Nagyon sokszor megvárják a tisztába tételt és amikor pucér fenékkel fekszenek a pelenkázóasztalon legváratlanabb pillanatban kezdik el kifelé tolni a kábelt. És mit csinál ilynekor egy gondos szülő, aki nem akarja, hogy a gyerek teleszarja a szép-tiszta-higiénikus asztalt? Hát bingó! Alátartja a saját kezét... Bár mondjuk ez az elmúlt egy hétben nem fordult elő sokszor, mert kedvenc védőnénink tanácsára beszereztünk egy szélcsövet. És hogy mi a szélcső? Egy tízcentis vékony gumicsövecske, amit a kisbaba fenekébe kell bedugni és fel-alá huzogatni, hogy segítsük a szelek és a kaki ürülését. Ahogy hazahoztam a szuperszerszerszámot a patikából, Andris rögtön kinevezett szélcsőmesternek, azaz elnyertem az örökös jogot a szélcsöveztetésre...

Persze amiket leírtam, mind-mind hétköznapi dolgok és persze engem is elkap néha a rózsaszín anyai hullám, hiszen két tökéletes gyerekünk van, akikre olyan jó csak ránézni is...

3 hét

2009.07.08. 15:12 - Vinca

Ma három hetesek a gyerekek... Zajlik az élet, nem unatkozunk. Múltkor jól eltűntem, nem fejeztem be a parasztorikat. Már nem is tudom, hogy milyen sztorikat akartam megosztani Veletek, de most pár képet felrakok, hogy is nézünk ki most.

 

Ez itt Apa, aki vett egy Nandu-hordozókendőt, de nem bírkózott meg a használati utasítással, és így kötötte magára. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pampalini, azaz Süvölvény Balatonon hencsereg két hetesen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cinci vicceskedik

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt pedig az üsd-vágd-nem apád, azaz ha te is-én is:)

 

"Te mit hadonászol?"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ez a jobb egyenesem!"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ez tényleg megütött!"  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Na, figyu!"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 "Ez meg az én bal horgom!"

 

 

 

Az első tíz nap summázata

2009.06.28. 16:21 - Vinca

Ma már tíz naposak a kis pomogácsaink, úgyhogy ideje újfent beszámolnunk adatszerűen (egyelőre) a hétköznapjainkról.


Szóval tévhitek és igazságok az újszülött csecsemők első napjairól:

 

- Hazugság az, hogy ha az embernek gyereke születik eszébe jut rengeteg mondóka és gyerekdal. Persze dallamfoszlányok, meg „hovámésztekisnyulacskaingyombingyomtáliber” beugranak, de egyébként meg a mi gyermekeink (legalábbis ha én altatom őket) leginkább a „Már minálunk babám” kezdetű opusra tudnak leginkább elaludni. A vicces az, hogy már mindenféle gyümölcsöt ki kellett találnom, hogy el ne unjam magam (pl. „Nem szedik a maraguját fedeles kosárba…”).

 

- Igaz, hogy a terhesség alatt felszedett kilók nagy része a szüléssel hussss, eltűnik. Én 20 kilót cipeltem be magammal a kórházba és a szülés után egy héttel 16 kilóval voltam kevesebb. Mondjuk a 2 gyerek összesen 6 kiló, plusz a lepény meg a víz az megint 4, de hogy a maradék 6 hova lett nem tudom. Ez a fennmaradó négy kilót meg kineveztem kismama bájom szoros tartozékának (höhö).

 

- Tévhit, hogy az újszülöttek csak esznek és alszanak. Nos a mi gyermekeink igenis sírnak, üvöltenek, sőt néha ez az üvöltés őrjöngéssé fajul. Bocsánat, de ezen néha muszáj röhögni. Főleg mikor a kis Süvölvény (Ákost hívom így) beőrül az éhségtől, mikor a cici kb. fél centire van az orrától. Óriásira tátott szájjal rázza a fejét, hörög és tajtékzik. Majd hirtelen rájön, hogy orra előtt van a hőn áhított kaja és akkor kezd szopizni.

 

- És igaz, hogy mindenkinek a saját gyerekei a legszebbek… ezt én is alátámaszthatom. De a legfontosabb tény, hogy a világ legjobb férje és apukája az Andris.

Az első képek

2009.06.25. 16:35 - Vinca

 

 

 

 

 

Anna -simi - Ákos

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pár órásan

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Apa Annával

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Két kis pomogács

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Anya Ákossal

Így estünk túl rajta

2009.06.25. 11:39 - Vinca

Tudom, hogy már valaki megkapta a történetünket e-mailben, de engedtessék meg, hogy nyolc napos ikergyermekeim anyjaként legyek annyira lusta, hogy csak bekopizzam ide a sztorinkat:)

A gyerekek nyolc naposak, úgyhogy van már mire visszagondolni... Június 17-én reggel 7-re mentünk a kórházba, mert -sajnos ilyen a magyar kórházi rendszer - az ikreket nem nagyon engedik túlhordani. (Bevallom én is örültem egy kicsit, hogy valami már történni fog, a terhesség végén már szó szerint csak vegetáltam - óriásbálnaként terültem egyik pamlagról a másikra, illetve ha nem pihegtem, akkor a terhesség utolsó hetében kijött kiütéseimet vakargattam.) Szóval a kórházban miután túlestünk az adminisztráción, rákapcsoltak CTG-re, ahol nagyon hamar kiderült, hogy 5 perces fájásaim vannak. Jó-jó éreztem én valamit, de nem gondoltam volna, hogy ez már az lehet... Aztán előkerült a dokim is, aki szerint nem tágultam és inkább a császárt forszírozta. Vártunk még egy ideig, majd hirtelen valaki bejött, hogy akkor mi következünk. ????? Megijedni sem volt idő, a roma műtősfiú már hajított is rá a gurulós ágyra és irány a műtő. Nem gondoltam volna, hogy egy ekkora stáb dolgozik egy császármetszésen - 3 doki, 2 asszisztens, 1 aneszteziológus, a műtősfiú meg még vagy három ember (akikről nem tudtam kicsodák) nyüzsgött a műtőben. Mindenki nagyon kedves volt, az egészből nem éreztem semmit, kivéve persze azt, hogy szó szerint kirángatják belőlem a gyerkőcöket. 10.04-kor "elő is került" Ákos, 0.5-kor Anna. Azonnal elvitték őket, majd egy pillanatra fölém tartották a kis csomagokat. Sajnos, miközben az ember kiterítve fekszik és az egész testét rázza a remegés (állítólag a császármetszéses műtétnél normális) nem tud azonnal anyai érzés kialakulni, így gyorsan kaptak egy puszit és már vitték is el őket. Az egész műtét egyébként nem tartott tovább 25 percnél.

Utána letoltak a kórtermemben és megkezdődött a 12 órás vízszintesen fekvés, várva hogy elmúljon az érzéstelenítő hatása. Andrist elküldtem ebédelni, meg a nagyszülőkért és a műtét után másfél órával megjelent egy csecsemősnővér, hogy nem akarom-e látni a babákat. Mondom, hogy a manóba ne? De ezt ő úgy értelmezte, hogy kihozta őket és bepakolta szépen mellém az ágyba majd el... Én csak pislogni tudtam (szó szerint), hiszen frissen műtöttként még a fejemet sem volt szabad felemelnem, a nővérhívó gombot meg nem értem el. Végig azon fohászkodtam, hogy csak ne bőgje el magát valamelyikük, mert sajnos akkor nem tudok mit csinálni. De a gyerkőcök békésen nézelődtek mellettem egy másfél órát és a nagyszülőket is pont ez az idilli kép fogadta, úgyhogy volt nagy öröm és sírás-rívás egyszerre.

A kórházi tortúráról nem is írok többet (mindenesetre a császármetszéses vágás után felállni és újra megtanulni létezni felér egy 12 órás futás után újra megtanulni járással), csak zárójeles megjegyzésem, hogy főhajtás a magyar egészségügyben dolgozó ápolók és nővérek előtt....

Szombattól meg itthon tengetjük napjainkat, szokjuk egymást... Persze már elkövettünk pár igazi szülői bakit - pl.túletettük a gyerekeket aztán meg értetlenül álltunk a hascsikarós, napi háromszor a pelenkát telefosós gyerekek előtt.

És igen!

2009.06.20. 17:47 - Vinca

17-én szerdán 10.04-kor megszületett Ákos (3450gramm) és 0.5-kor Anna (2750 gramm) baba. 3 napot voltunk a kórházban, ma már haza is engedtek bennünket. Tényleg nagy boldogság egyszerre két ilyen gyönyörűség. Én jól vagyok, csak a fejfájás és a kiütések gyötörnek még egy kicsit. Nemsokára megírom a történetünket... És köszönjük a sok szurkolást!

 

 

 

Terhességi K.O.

2009.06.16. 16:49 - Vinca

K.O. azaz kiütés. Terhességi kiütésem lett az elvileg megállapított szülés napjára:) Eddig úgyis az volt a bajom, hogy engem minden nyavalya elkerült, most a végére nekem is kijutott egy kis kellemetlenség. Ebben a kiütésben az a speciális, hogy "polimorf", azaz kis bálnatestemen nem egy, hanem többféle kiütés is megtalálható. Azaz a bokámon van csalánkiütésszerű, a térdemen hólyagos, a karjaimon pattanásszerű és a lényeg, hogy mindegyik viszket. Eltotyogtam a háziorvoshoz a táppénzes papíromért és megkértem enyhítsen a szenvedéseimen, írjon fel valamit, mire a gyógyításra felesküdött orvos azt javasolta kenjem fenistillel, ő nem ír fel semmit, mert lehet, hogy holnapra magától is elmúlik. Khmm... tegnap én már kinyitottam itthon egy Fenistiles dobozt, aminek a tájékoztatóján mi más szerepelt, mint.... "terhesség és szoptatás alatt használata nem ajánlott"... No comment.

Nem baj, az én drága jó férjem elment a patikába és a legegyszerűbb gyógyszertári rázófolyadékot megkapta az egyik kedves patikusnőtől a panaszaim enyhítésére.

Szóval így nézek én ki a betöltött 40. héten...

Szigorúan ellenőrzött objekt

2009.06.15. 06:11 - Vinca

Nagyon érdekes hétvége volt, tekintve, hogy korábban el sem tudtam képzelni, hogy ilyenkor még nem babázunk. Kezdődött az egész azzal, hogy szombat reggel bőgtem egy nagyot... Tudniillik én (jó-jó, Mi mindannyian) még ennyi odafigyelést és szeretet nem kaptam, mint most a babócákkal a hasamban. Naponta jönnek a telefonok, sms-ek, e-mailek, mindenki szurkol és gondol ránk. Kinyitom reggel a virtuális postafiókom és ott a rengeteg szeretet... na hát ezen muszáj bőgni... köszönöm!

Szóval ott tartottam, hogy szombat van és Andris öccsének a legénybúcsúja. Tekintve, hogy Bence is egy sportman rendhagyó a buli: délelőtt cangázás Leányfaluig, Szentendrén lángosozás, aztán pedig kenuzás vissza Pestre. Andris nagyon hezitált, hogy menjen-e, de mivel pont ez a két sport, amiért megőrül, hosszas rábeszélésre kötélnek állt. De akkor ki vigyázz rám addig? Mondtam, hogy jó kislány leszek és ígérem nem szülök meg, míg ő nincs itthon, de persze ez még nem elég, beszerveze Réka barátnőmet, hogy őrizzen. Höhö. Réka az egyik legjobb barátnőm, de ad1 nem tud vezetni, ad2 nem tudja megemelni az általam összállított kórházi nagytáskát, ad3 valószínű pánikba esne, ha tényleg megindulna a szülés. Réka viszont iszonyatosan komolyan vette a feladatát, Mona Lisát nem őrzik jobban, mint ahogy ő figyelte minden mozdulatomat. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, ahogy megmozdultam, Réka már ugrott is, hogy mit segítsen? Közben teljesen váratlanul betoppantak Jeskáék (volt osztálytárs) is, akik szintén ugráltak még egy sort körülöttem. Az anyósom is helyes volt, telefonált, hogy elugranak egy órára kutyát sétáltatni, ha addig bármi lenne a szomszédot hívjam. Tökéletesen be voltam biztosítva :) Ehhez képest a legviccesebb az volt, hogy Andris, aki a lelkemre kötötte, hogy ha bármi van, azonnal csörögjek, elérhetetlen volt a mobilján. Este fél nyolckor próbáltam hívni - Réka kerti-partyra volt hivatalos, hogy hol van már, de a mobilja süket volt. Ekkor persze előbújt belőlem a jó öreg Sherlock és addig nyomoztam, míg meg nem szereztem a legénybúcsút szervező fiú számát. És mi derült ki? Hogy az én drága jó uram a mobiltelefonjával és az irataival együtt beborult a Dunába, de szerencsére nincs baja és örül, hogy nem a szülés miatt hívom... Utána persze hiába kértem Rékát, menjen már bulizni, tuti nem szülök, kutyahűséggel szobrozott mellettem, míg szétázott Andris haza nem érkezett.

A gyerekekkel továbbra sincs előrelépés, én viszont már a végem járom, újabb para dolgok jönnek rajtam elő: a két bokámon kiütésszerű csípések, kézfejdagadás, szájkicsípés etc... Éjszakánként nem nagyon tudok aludni, viszont cserébe mindenféle remek dolog jut eszembe. Ma éjjel például azon gondolkodtam - nem vagyok őrült! -, hogy a magyar nyelvben miért van az, hogy a menyasszony anyja az örömanya, apja az örömapa, akkor elvileg a menyasszonynak az örömlánynak kellene lennie. De nem így hívják... :)

Szóval elvagyok.... ma megyünk be a dokihoz és megbeszéljük a szerdát...

Még egyszer köszönöm a drukkokat, még jelentkezünk!

2009.06.13. 06:37 - Vinca

Csak röviden jelentkezem. Még mindig semmi esemény... Szerdán lesz a nagy nap, ha addig nem indulnak el a babócáink.... Szurkoljatok!

SzPSz azaz Szökés, Pancsolás, Szőke ciklon

2009.06.10. 07:28 - Vinca

Tegnap töltöttük be a 39. hetet. Reggel fél hétkor (mit csináljak... néha kicsit lustálkodunk is...) felkeltünk, kint gyönyörű napsütés és madárcsicsergés fogadott. Lógattam az orromat és mondom Andrsinak, látod, ha előre tudtuk volna, hogy ilyen kis kivárós pocaklakóink vannak, egy-kétszer lemehettünk volna a Balcsira. Erre egymásra néztünk és racionalitás ide, "már csak egy hét van hátra" oda 25 perc múlva (hja kérem, mi nem egy tökölős társaság vagyunk...) már robogtunk Földvár felé, megszöktünk Budapestről.

Hááát be kell vallanom, hogy az elmúlt egy havi szoba- és kertfogság után a tegnapi nap maga volt a paradicsom. Hintaágyban feküdtem, bámultam a tavat, lángost ettem (sajnos hekk nem volt-pedig a gyerekek azt kívánták volna...;), és fürödtem (sajnos úszni nem tudtam, annyira vizes már a combom, hogy hiába rugkapáltam, lemerült a lábam a vízben:( ) a Balcsiban. Persze még arra is maradt idő, hogy Rejtő Szőke ciklonjába is "belekóstoljak".

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Üres volt a part, gondolom még tart a suli és nem kezdődött meg a szezon. És volt egy nagyon megható momentum is. Vannak a nádasban állandó hattyúlakók, akik egy idő után, miután észrevették, hogy ott vagyunk, úgy gondolták, hogy megmutatják az ő kis fiókáikat, az ő kis ötösikreiket. Aranyosan körbeúsztatták őket előttünk, majd a stégen tanítgatták őket tisztálkodni... Nagyon megható volt.

 Remélem egy hét múlva már mi is így mutatjuk majd be a mi kis babócáinkat...

Most már nincs visszaút

2009.06.08. 05:52 - Vinca

Emlékszem, amikor szeptemberben erős gyanúm támadt, hogy családbővülés előtt állunk, akkor amellett, hogy örültem, tudtam, hogy elindul egy olyan folyamat, ami végérvényesen megváltoztatja az életünket, nincs már visszaút... Ez persze nem baj, csak most itt, a nagy esemény küszöbén is azt érzem, hogy pikk-pakk elrepült ez a 9 hónap és egy héten belül megváltozik minden.

Tegnap voltunk dokinál, aki megerősítette, hogy nem engedi túlhordani az ikreket, mert az már egy csomó veszéllyel járhat, tehát, ha 16-áig nem indulnak meg maguktól a kis pomogácsaink, akkor császár. Nyirm. A mi kis csemetéink persze boldogan ficánkolnak a pocakomban, fittyet hánynak hideg és melegfrontra; úgyhogy most már komolyan el kell beszélgetni velük, hogy anyu és apu nem viccelt eddig sem, és jó lenne a héten elindulni maguktól a nagy úton...

Próbálok nekik erőt küldeni, hiszen nagy feladat előtt állnak. Hétvégén néztünk egy dokumentumfilmet, amiben ikres terhességeket és szüléseket mutattak. Hát be kell vallanom, én sajnáltam szegény kis babócákat... A világrajövetelnek egyik módja sem egyszerű. Természetes módon született picik össze-vissza nyomodnak a szűk kis csatornában, mire ki tudnak bújni. Császármetszésnél pedig boldogan lebegnek a meleg magzatvízben és egyszercsak vakító fény támad és egy gumikesztűs kéz elkezd matatni utánuk.

Szóval nem tudom... Reménykedem, hogy elindulnak maguktól, drukkoljatok, hogy minden rendben legyen, mert így a végére kezd elfogyni a bátorságom... Nyirm..

 

 

Mindenütt jó, de legjobb a pocakomban

2009.06.05. 06:23 - Vinca

Most, hogy bármelyik pillanatban megszülethetnek a babák leírom az elmúlt másfél hét napirendjét, hogy megmaradjon az utókor (höhö, de leginkábbb magam) számára.

4.50-5.15 Ébredés. Hiába próbálom kitolni, ez van.

5.20-6.30 Reggeli netezés. Muszáj a fontosabb portálok (index, ikresek.hu, futófórum, illetve bulvároldalak) átolvasása

6.30-8.00 Tévékapcsolgatás a reggeli hírműsorok és hajnali filmek között

8.00 Reggeli

8.30-9.00 Tollászkodás a fürdőszobában

9.00-13.00 Olvasás, zenehallgatás, napi 3-5 érdeklődő telefon (Te már sosem szülsz meg?) fogadása, napi egy szüléstörténet elolvasása, fetrengés egyik ágyból a másikba szigorúan felpolcolt lábakkal

13.00-13.40 Kaja

14.00-17.00 Párizsi Roland Garros. Úgy látszik felébredt az eddig mélyen bennem alvó teniszrajongó, mert napról napra nézem Andrissal a 3-5 szettes játékokat és érdekes módon élvezem is. Közben persze megengedett a szunyókálás illetve az újságolvasás is.

17.00-18.30 Játék, abszolút függővé váltunk a Carcassonétól. Mindne nap muszáj játszanunk. Bár én nap mint nap úgy érzem, hogy most már marhára fifikás vagyok és jól megverem Andrist, általában fordítva történik.

19.00-től tötyögés: filmnézés, olvasás, netezés stb

21.00 - alvás

A kis pomogácsok még jelét sem adják, hog ymeg akarnának születni és kíváncsiak lennének a csodálatos külvilágra. Úgy látszik, mindenütt jó, de legjobb a pocakomban.

38. hét

2009.06.01. 15:11 - Vinca

Szobafogság, azaz Mencsov, Cibulková és Gorcsev Iván

2009.06.01. 07:57 - Vinca

Mit is írhatnék. Elvileg két héten belül szülök, gyakorlatilag még seemi jele nincs annak, hogy gyermekeink meg akarnának születni, pedig a front kitesz magáért, 4-5 napja hol esik, hol fúj, hol nagyon lehűl, hol kisüt a nap, de semmi...

Most hogy több napja tartósan hideg van, beköltöztem a lakásba. Rá kellett jönnöm, eddig milyen király dolgom volt a hencsergős teraszon. Bent a szobában már kevésbé vicces, mert hát fekve (két hete nagyon más pozicíóban nem tudok hosszabban létezni) sok mindent nem lehet csinálni. Mondjuk lehte aludni. Ezt szoktam is, naponta fél-egy órára elbóbiskolni.

Aztán lehet tévézni. Szerencsére napközben csak gagyi filmek vannak, így sportot nézünk folyamatosan, így tudom, hogy az idei Giro d'Italia-t az orosz Mencsov nyerte az olasz di Luca előtt - aki egyébkéntjól elbénázta az utolsó pár napot. Most van a Roland Garros is, ahol Szávay Ágikát kiejtette a szlovák Cibulková, pedig az előtte tök simán elverte az egyik Willliams nővért.

Aztán marad még az olvasás. Én itt a végére besokaltam a megmondós, tanácsot osztogatós kismama és terheskönyvekből, így drága jó férjem tanácsáre előkerültek a ponyvák a polcokról: Tizennégykarétos autó, Piszkos Fred és a haverjai.

Szerencsére szinte minden napra jutnak látogatók, akik csodálattal vegyes szent borzalommal bámulják a pocakomat. Mindjárt rakok is fel képet, hogy így  a 38. héten hogy is néz ki egy kismamahas.

Finis

2009.05.22. 08:32 - Vinca

Eseményteli héten vagyunk túl. Ez már tényleg a finis. Bár Anna és Ákos még vidáman és egyre erőteljesebben ficánkolnak odabent.

Pénteken a doki kimondta az örömhírt, hogy mindketten fejjel lefelé gubbasztanak a pocakban. Erre én indiánüvöltöttem, mire közölte, ne örüljek túlságosan, mert Ákosunk azért oldalvást fekszik, ami még nem tuti. Szívhangjuk rendben volt, már lassan két és fél kilósak.

Délután még hivatalosak voltunk a védőnőhöz, aki a kezdetektől fogva akkora baromságokat mondott, hogy csak pislogtunk mindketten. A mostani alkalomra ezt az üdvözlőmondatot tartogatta: "Na, mikor lesz a nyissz-nyasszm mert az ikrek mindig koraszülöttek és császárral születnek!"  Pffggrrrrrr... nos no comment. A kis pomogácsaink ma már 36 hét3 naposak, 4 nap műlva már hivatalosan sem lesznek koraszülöttek és igenis megpróbálkoznak majd kibújni ott, ahol bejutotttak. Punktum. (Vagy Punk.Tum. ?)

Vasárnapra vártuk Jeskáékat (volt osztálytárs+kis családja). Meleg volt, ücsörögtünk a teraszon, pihengettünk. Aztán csörögtek, nemsokára érkeznek. Gondoltam, na, felveszek valami vendégváróbb szerelést (mióta beállt ez a meleg összesen 3 göncöt vagyok hajlandó elviselni magamon, mindegyik nyári ruha). Szóval épp megközelítem a fregolin száradó ruhákat, amikor valami elkezd lefelé csurogni a lábamon... Aztán már a lábam között. Jó másfél deci. Csöngetnek. Megérkeztek a vendégek. Hívom a szülésznőt. "Andi, irány az ügyelet!". Szegény, éhes jeskáéktól azonnal búcsút veszünk és irány a kórház. Az ügyeletes doki nagyon aranyos, vizsgál, nézeget, a legjobb, amikor egy kis bányászlámpával a fején bevilágít, hogy mi újság odabent. Aztán az ítélet, teljesen zárt méhszáj, normális szívhangok, mehetünk haza, de ha ismétlődik a történet, azonnal vissza a kórházba. Izgi volt, igazi főpróba. Andris azt hitte bent tartanak, így tényleg nagy öröm volt, hogy még hazajöhettünk az igazi finisre.

 

 

 

Médiasztár ikrek

2009.05.15. 07:13 - Vinca

Mi a következménye annak, ha az anya dizájn intézményben dolgozik és egyébként nehezen tud nemet mondani? Hát az, hogy természetesen igent mond egy fél napos forgatásnak, melynek főszereplője az ő csodálatos pocakja.

Történt, hogy az én Nagy Ricsi ismerősöm az egyetemről új dizájnt álmodott egy magzathangfigyelő készüléknek, amit a közeljövőben kezdenek eli forgalmazni Magyarországon. A készülék lényege, hogy a terhesség végén a kismamának ne kelljen hetente többszöra kórházba zarándokolni CTG-re, hanem otthon is tudja ellenőrizni a baba szívhangját, majd egy gombnyomással el tudja küldeni a vizsgálat értékét a dokijának.

Régi tévés múltamat éltem újra a forgatáson azzal a különbséggel, hogy most én voltam a kamera elülső felén. A stáb nagyon helyes volt, viszonylag gyorsan és összeszedetten dolgoztak. A kis pocaklakóim is fegyelmezetten tűrték a többórás tortúrát, nem sértődtek meg azon, hogy a kisfilmből nem fog kiderülni, hogy ez egy koprodukció volt és, hogy ők ketten produkálták magukat a pocimban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



süti beállítások módosítása