Az elmúlt egy hét eléggé pörgős volt, minden napra jutott valami program. Volt barátnős köszöntés, családi nagytalálkozó, futócimborákkal hencsergés, anyák napja és férj szülinap. Sajnos még néha most is elfelejtem, hogy terhes vagyok (höhö, pedig már mindenhol türemkedik a hasam) és lazán rábólintok mindenféle meghívásra és programszervezésre. Mindenesetre a kis pomogácsok eddig jól bírják, ráhagyják a mamájukra a kis hülyeségeit, hadd élvezze még ki a gyereknélküliség utolsó heteit.
A múlt hét közepén kellett menni nagy vizsgálatra a kórházba – ctg, uhu, kukucska, pisi és vér (milyen romantikus lista így egyben….). Legnagyobb meglepetésre kiderült, hogy Annuska, aki a kezdetektől fogva példa értékűen fejvégűen feküdt, most megfordult és Ákos fúrta le magát fejjel a kijárathoz. Tehát a pillanatnyi állás szerint császár. Nyirm. Persze ezt nem lehetett annyiban hagyni, úgyhogy gyorsan felhívtam a homeopatámat és feltettem a nagy kérdést, hogy akkor most mi legyen? Fordítsuk be mindkettőt lefelé! De hogyan? Rövid gondolkodás után az ítélet: Pulsatilla C30-cal.
Azt hiszem én a világ legjobb homeopátiás alanya vagyok, ugyanis a szerbevétel után 15 perccel, iszonyatos rendezkedés és pakolás indult el a pocimban. Mindkét gyerkőc pörgött, forgott, gondolom próbálták kitalálni, anyuci most mit is akart üzenni nekik ezzel a szerrel. Ez kb. 5 napja volt, azóta tart a műsor. A dokimat tegnap kellett felhívni a laboreredményekért, azt mondta, minden érték jó, „így kell ezt csinálni”. Jövő héten kell újra menni, akkor kiderül, hogyan okoskodott a szer.
Ja, és hogy dicsekedjek, ma már betöltöttük a 34. hetet és a múlt heti mérések alapján már 1900 és 2200 grammosak. Juppppiiii.
