Hát, egyre izgalmasabb dolgok történnek odabent a pocakban, hisz elhagytuk a 32. hetet is. Eddig néha tényleg nem is mertem odanyúlni a mocorások közben, mert nem tudtam ki-milyét-mimhez nyomja éppen... kicsit 'alien'-es volt az egész.

Most pár napja viszont már teljesen külön lehet érzékelni a kis mozgásukat és teljesen kivehető, hogy Anna a bal oldalon, Ákos pedig a jobbomon gubbaszt. Tényleg leginkább gubbasztás a legjobb szó, mert mindkettőnek a kis hátát lehet érezni, mintha direkt dugnák oda, hogy simogassuk őket.

Anna baba nagyon kis csendes, szelíd, finom mozgású kislány, Ákoska pedig egy igazi örökmozgó kis indulatlény, bármi öröme vagy bánata van (legalábbis én így élem meg), rögtön mozgással fejezi ki.

Aztán hogy ki-kire fog hasonlítani....? Andris gyerekkorában volt igazi sajtkukac (barlangban ragadás, gyújtogatás, intők stb...) mára viszont teljesen békés, lenyugodott 40-es családapa lett. Ellentétben velem, aki gyerekként a mintakislány voltam, és inkább felnőttkoromra kukacosodtam meg:)

Mindenesetre muszáj volt elbőgnöm magam, mikor Andris előbányászott egy kiskori képet magáról, mert tisztára úgy néz ki rajta mint a mi Ákos kisfiúnk.... Aztán hogy mi is lesz majd valójában, az most már nemsokára kiderül...