Jönnek az ikrek!

Anna és Ákos, a két ikerpomogács kalandjai a nagyvilágban.

Friss topikok

Linkblog

A „jó anya” - Második rész

2009.02.05. 15:34 - Vinca

Ez a blog is úgy született, hogy szerettem volna valami naplószerűséget a babavárás (azaz  helyesen... indokolt többes számban: helyesen a babák várása) alatt. Mert hát a „jó anya” mindent megörökít a várandóssága alatt is. Na most az első három hónap úgy eltelt mintha nem is lett volna, pörgés a melóhelyen és persze izgalom, hogy megváltozik az életünk. Aztán, ahogy karácsony környékén egyre több szakirodalom került a kezembe, ahol azt írják, mennyire fontos megörökíteni a terhesség időszakát; és hogy a kommunikáció nem csak magunknak fontos, hanem a babáknak is. Jó… mondjuk ezt sejtettem is… de nekem ez csak nagyon lassan alakul ki – egyelőre csak tanulom, hogyan kell. Pedig Chopra szerint is elengedhetetlen a folyamatos kommunikáció az anya és a magzatok között…

 

Ha kenem reggel-este a hasamat, mindig eszembe jut, hogy vajon ők ezt simogatásnak érzik-e, vagy már most vannak olyan okosak, hogy tudják, hogy ez a kenegetős hercehurca csak az anyukájuk hiúsága miatt van?

Este, ha megkezdődik a mocorgás, akkor szoktam simogatni őket, de a beszéd még nem megy… nyirm…. Üdvözölni szoktam őket, de egy-két szón kívül nem tudok mit mondani… inkább csak tovább simizem őket.

 

Mondjuk a fejembe vettem, hogy csinálok egy CD-t jó kis lassú, meditatív zenékkel és elalvás előtt benyomom a pocakom elé, hadd szokták mire kell majd elaludniuk. De pl. azt, hogy én vagy Andris énekeljek nekik, mint ahogy Pinkód Gabiék csinálták, nem merem bevállalni. Höhö a két kappanhangú szülő, ahogy cincog a pocaklakóknak….Szegények szét is rúgnák a hasamat az ijedtségtől…

 

Viszont, ha már kommunikáció… most hogy van már vízálló mp3 lejátszóm, nagyon jókat úszom reggelente a Komjádiban. És úgy érzem, hogy a babák is élvezik a zenére úszást. Akkor ez is egyfajta kommunikáció, nem? Azért ígérem, próbálok fejlődni e téren is és "jó anya" lenni…

 

Addig íme 3 kép a babócákról (szégyellem, de nem tudom melyikük-melyik a képeken), de mindenesetre ez a három héttel ezelőtti állapotuk.

 

 

 

A gondolkodó baba.... Kezecske az arc előtt (Andris így szokott aludni)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mosolygó baba, kicsit közel volt az ultrahang készülékhez, azért van a kis fején a két fekete folt.

  

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez pedig egy elégedett, boldog babakép:)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ikreklesznek.blog.hu/api/trackback/id/tr67924591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

C.J.Cregg 2009.02.06. 02:08:33

Oh, köszönet a fotókért, legyen azokon akár a mama, akár a babák.
Hihetetlen, hogy alig egy hónap alatt ennyit tud növekedni a pocak. No persze, ha ketten vannak benne...

O.