Jönnek az ikrek!

Anna és Ákos, a két ikerpomogács kalandjai a nagyvilágban.

Friss topikok

Linkblog

Új év – új terv 2009. január 5.

2009.01.08. 10:51 - Vinca

Hát szó, ami szó, nem vittem túlzásba a tavaly indított blogom írását. De majd most, így a januári lendülettel veszek egy nagy levegőt és belevetem magam a blogírásba. Punktum.

 

Ma erőt vettem magamon és lementem reggel 6-ra az Andrissal az uszodába. Reménykedtem, hogy valahogy becsúszhatok a fedett részbe is, mert nem volt kedvem a hajnali -7 fokos hidegben a nyitott medencében úszni a többiekkel. Mázlim volt, a fedettben volt egy tök üres sáv, amiben vígan pancsolhattam 7-ig. A mellettem levő sávban úszott egy csaj, akinek (szerintem) szintén pocija volt, de persze nem mertem rákérdezni, mert hátha csak hasas picit, mint Sziszó, és akkor meg jól a lelkébe gázoltam volna.

 

Melóhelyen persze ilyenkor a nagy pangás van, legalábbis nekem, mert Zsófihoz tömegével zarándokoltak a hallgatók mindenféle kérdéssel. Úgyhogy nekem volt időm e-maileket szanálni, netezni és más hipp-hopp fél 2 lett, mentük ebédelni. Zöldbabfőzeléket választottam, gondoltam hadd örüljenek a kis pomogácsok odabent, de ez inkább levesre hasonlított, mint főzelékre….grrrr… jó éhes maradtam, így elpusztítottam Zsófi maradék rizsét is.

 

A délután már hamar telt, 4-kor leléptünk és én még elrongyoltam a kiállítás installálást megnézni. Mert ugye azt még nem írtam, hogy holnap fogok először kiállítás-megnyitóként debütálni. Tulajdonképpen én sem értem, miért engem kértek fel, de Ildi barátnőm olyan lelkesen bizonygatta, hogy nekik én kellek, hogy végül belementem. A kiállítótér elég kicsi, szerintem 50 négyzetméter az egész és ebben van kirakva 13 ember anyaga… Megnyugodtam, ide úgyse fér be 10 embernél több közönségnek, szinte mindegy mit mondok…. J

 

7-re értem haza és már alig vártam az elnyúlást a TV előtt, amikor is furcsa remegés fogadott hastájon… Ezek a kis pomogácsok lennének? Andris is odarakta a kezét, ő is érezte a mocorgást. Igazán semmit nem lehet pontosan kivenni, csak azt, hogy ficánkolnak a kicsik. Furi érzés volt, de aztán elkönyveltük, hogy a Bud Spencer filmnek örültek annyira… (Azért én csendben reménykedem, hogy az egyikük azért lány lesz…;)

A bejegyzés trackback címe:

https://ikreklesznek.blog.hu/api/trackback/id/tr58865070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.