Ez már pár napja történt, csak most számolok be róla... Történt ugyanis, hogy kiscsaládunk feje egy délutáni mélázása során kiszámolta, hogy még akkor is, ha a legakciósabb pelenkákat vásároljuk, akkor is 8-10.000 forintra jön ki az egyhavi pelusadag, azaz éves szinten egy százasba kerül gyermekeink popsijának csomagolása . Mint Rózsa Sándor összehúzta szemöldökét és kijelentette, nem lesz itt többet indokolatlan peluscsere illetve aki este fél hat után mer kakilni az magára vessen, mert nem kap új pelenkát a fél nyolcas fürdetésig. (Csendben jelzem meg, hogy sutyiban én eddig is adtam -és adok- rájuk tiszta pelenkát, akár fáél órára is). Szóval apa kinyilatkoztatott, a kisdedek pedig úgy tűnt figyeltek. Ám tréfás kedvű Anna mégiscsak úgy gondolta este hat előtt öt perccel, hogy ő márpedig fektet egy kis kábelt... Mivel igencsak büdös volt és hát nem lehet a gyereket szarban hagyni, apjuk indítványozta, hogy ne kapjon már pelenkát, hanem terítsük le az ő fürdőköpenyét a letisztitott popsijú gyerek alá, úgyis fürdés lesz egy másfél óra múlva.

-Itt érdemes egy kis kitérőt tennem. Ez fürdőköpeny ama öt tárgy közé tartozik Andris holmijai között, amit az én drága férjem féltett kincsként őriz, még 15 évvel ezelőtt kapta, mikor búvárúszni járt. És hogy mi e ruhadarab patinája? Hogy nem engedi mosni (én azért évente egyszer titokban megteszem:) és körülbelül olyan kopott, hogy egy harmadosztályú turkáló sem merné már kirakni a kínálatába. -

Szóval a mi kis ártatlan angyalarcú leánygyermekünk ott pislogott pucér fenékkel, betakarva a köpenyen. Az apja ellágyulva nézett rá. Ez az idill egész addig tartott, míg fel nem emelte Annát a fürdetéshez. Ekkor derült ki, hogy a drága kislányunk az eltelt másfél órában egy szagtalan ámde igen sárga és nagy kakit helyezett el apa fétisruhadarabján... Tovább nem is mesélem. Azóta nincs ilyen esti pucérkodás, viszont én annál büszkébb vagyok az én okos kislányomra:)

És a végére egy friss kép a pomogácsokról: